Zene: The Pretty Reckless – Under the water
7. rész
Gyanú
Már vacogtak a fogaim a hideg víztől, amikor
kiszálltam a zuhany alól. Magamra csavartam a törölközőt, és belenéztem a
tükörbe – a látvány első ránézésre olyan, mint mindig, leszámítva a rémült
tekintetemet… pedig annyi minden változott az elmúlt hetekben. Nem baj, jobb is
így. Könnyebb lesz eltitkolni.
Tovább néztem magam, és észrevettem egy fontos
dolgot. Az ajkaim… a megszokott rózsaszíntől eltérően most vöröses árnyalatúak
voltak. Talán… talán a heves csókcsatától lenne…? Mutató ujjammal hozzáértem,
de még mindig érzékeny volt és olyan forró, mintha jól szájba vágtak volna. A
hideg víz semmit sem ért neki, de amikor erőteljesebben tapogatni kezdtem, úgy
éreztem, a többi testrészemnek sem. Hirtelen egy meleg fuvallat járta át a
testem, a hátamon fel-le cikázott, aztán rájöttem, hogy egy kis zuhannyal
semmire sem megyek… a testemnek ennyi nem elég…
Felesleges volt tovább bent maradnom, így
visszamentem a szobába. Jonghyun még mindig az ágyamban volt, a szélén ülve
támasztotta a fejét, és annyira töprengett, hogy észre sem vette, hogy kijöttem.
- Hyung… menj be, mosakodj meg, aztán menjünk át a
többiekhez.
Bólintott, aztán amikor bement a táskámhoz
léptem, és előhúztam belőle pár ruhadarabot és felöltöztem, aztán a hajam végét
kezdtem törölgetni. A szám továbbra is fájt, folyamatosan éreztem rajta azt az
enyhe, de mégis zavaró égető érzést – olyan volt, mintha valami nagyon csípős
ételt ettem volna… minél többet gondoltam rá, annál érezhetőbb volt a fájdalom.
Oda-vissza sétálgattam a szobában, alig vártam,
hogy Jonghyun kijöjjön. Mikor kinyitotta az ajtót, láttam rajta, hogy pont
olyan bűnösnek érzi magát, mint én. Minden bizonnyal őt sem az zavarta, hogy
mit csináltunk… hanem az, hogy közben majdnem lebuktunk.
- Menjünk – szólt. Kiléptünk a folyosóra, bezártam
az ajtót, és a szomszéd szobához sétáltunk. Bekopogtam, aztán lépteket
hallottunk. Jonghyun még figyelmeztetően elhadarta, hogy „Egy szót se!”,
aztán kinyílt az ajtó.
- Befelé, befelé, kihűl a kaja! – invitált be
minket sugárzó jókedvvel Key és rám nézett. – Taemin-ah, nagyon cuki vagy vizes
hajjal! – vigyorogva játszadozni kezdett a hajammal, össze is túrta. – Jaj,
mint egy ázott kiskutya! De várj… – arca elkomorodott egy picit, és az enyémet
kezdte vizsgálni. – Mi történt a száddal? Olyan pirosas…
- Hát… – Most mit mondjak? Jonghyun azt mondta,
hogy egy szót se, és ez pont az a szituáció, amikor hazudnom kell, mert azt nem
mondhatom neki, hogy Jonghyun reggel az én ágyamban fekve megharapta… Gyorsan
ki kellett találnom valamit. – Izé… csak kiszáradt a szám, és nem volt mivel
bekennem.
- Hm. Nem tűnik száraznak… Na, várj egy percet, és
bekenem neked. – Azzal a táskájához szaladt és előkapott egy kis tégelyt,
amelynek a tartalmából egy keveset az ajkaimra kent. – Tényleg elég forró…
komolyan nem értem, mit csináltál vele, amitől ilyen lett… Mindegy, ülj le,
egyél.
Helyet foglaltam a
picike asztalnál Minho mellett, és amikor egy tál rizsért nyúltam, akkor
láttam, hogy Jonghyun egy jelentőségteljes pillantást vet rám. Lesütöttem a
szemem, és szótlanul hozzáláttam a reggelimhez.
Pár perc múlva Onew
jött be az ajtón.
- Á, jó reggelt! Menedzser hyung mondta, hogy
kilencre jön értünk az autó, addigra készen kell lennünk.
- Addig még van fél óránk, az bőven elég – felelte
Key. – Addig gyorsan összekapom a cuccaim. Jonghyun, Taemin, esetleg amíg ti
esztek, ne szaladjak át hozzátok a dolgaitokért?
Mindketten eszelős köhögésbe kezdtünk. Hiába nem
volt semmi árulkodó jel a szobánkban, a titkaink mégis ott lebegtek a levegőben.
Nem lehet, Key-nek már így is feltűnt pár apróság, még a végén kiszagolna
valamit!
- Nem, nem, nem, nem kell! – Jonghyun már majdnem
kiabált, ahogy a köhögését visszafojtva ellenkezett.
- Jól van, na… olyan furák vagytok ma reggel… a
frász se tudja, mi bajotok.
A kezembe kaptam a poharamat, és az egész
tartalmát megittam, hogy addig se kelljen beszélnem. Jonghyun is visszatért a
tányérjához, inkább nem fűzött hozzá semmit a viselkedésünkhöz. Gyorsan
megette, ami előtte volt, aztán felállt, és az ajtó felé sietett.
- Köszönöm a reggelit – dörmögte oda kissé
bosszúsan, majd rám nézett. – Taemin-ah siess, még össze kell pakolni a
cuccainkat! – s azzal kiviharzott.
- Hát ez dilis – motyogta Key. – Mindegy, ha valami
baja van, majd elmondja.
Nem fog ő mondani semmit – gondoltam. Még egy percig eszegettem, aztán az
utolsó falatokat otthagyva elköszöntem, és visszarohantam a saját szobánkba. Jonghyun
már teletömte a táskáját a cuccaival, amikor hozzászóltam.
- Hyung…
- Key gyanakszik – szólt azonnal, nem is hagyva,
hogy elmondjam, mit akarok. – Egyelőre fel kell függesztenünk ezt az egészet. Nem
történhet meg még egyszer az, ami ma reggel! Mindennek, ami az elmúlt hetekben
történt, titokban kell maradnia! Érted?
- Értem, de hyung…
- A színpados dolgot nem fújjuk le, de az
előkészületeket muszáj. Véget kell vetnünk neki.
- De… hyung… – féltem attól, amit kimondani
készültem –… te nem élvezted?
Egy pillanatra megállt benne az ütő. Szinte
lefagyott, csak a szeme csillogott furcsán, aztán mintha szomorú lenne,
megszólalt.
- Dehogynem. De a csapat fontosabb. Sajnálom.
Pár másodpercig még egymás szemébe néztünk, aztán
én szakítottam meg a szemkontaktust. Odaléptem hozzá, hogy barátian megöleljem,
de ő tiltakozva felemelte a kezét.
- Nem szabad.
Bólintottam, jelezvén, hogy tudomásul vettem, bár
nehezen mondtam le róla. Az a sok élvezettettel teli pillanat, amit vele
töltöttem, kirepült az ablakon – pedig már nem is éreztem bűnösnek magam,
amikor elcsattant köztünk egy-egy csók. Akkor viszont, ott ácsorogva a szoba
közepén már éreztem magam körül a levegőben a vétkeimet, amelyek lassan rám
telepedtek, mint a régi bútorokra a por… végül már teljesen ellepett a
kellemetlen érzés, ami a lebukás lehetőségét hordozta magában.
Mi lett volna, ha…? Szerencsére erre nem tudtuk meg a választ. A
rossz érzést viszont nem tudtam elaltatni magamban… már nem tudtam nem
gondolkodni – az csak Jonghyun segítségével működött. Így nem maradt más,
mint a gyötrődés.
De én naiv voltam, és reménykedtem: talán nem
lesz ez mindig így…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése